Kasza Béla: Leányillat záporában
Szélben fürdik testem-lelkem,
nyár-édes enyhülés rajtam.
Libbengenek falevelek,
csicseregnek rózsás ajkak.
Bicikliken vadóc lányok,
nem érdekel most semmi más.
Leányillatból van zápor,
zászlós hajuk vér-lobogás.
Velük szállok, szédült vagyok,
dübörög az öröm bennem,
ezer vágyak, kicsik s nagyok
őrületét nem szégyellem.
Ez a béke, ez az élet,
az Úristen kéken ragyog.
Ha érezné, amit érzek,
feltámadna minden halott.
