Kasza Béla: Legenda a gerendán
Akármikor, tegnap, régen,
hajnal jár a faluvégen.
Bús temető, madártalan,
dadogás itt béna szavam.
Nyomot hagyok néhanapján,
térdepelek szelíd lankán,
vérző csöndben lázat sírok,
körülöttem árva sírok.
Eredeti, ami tiszta,
nem leszek én spiritiszta,
vesszen ima, vesszen vérem,
legszebb vágyam megidézem.
Így kél bennem erő újra,
simogat a reggel ujja,
jelet rajzol rút pofámra,
szélmuzsika a hozsánna.
Otthon kis ház, fala fehér,
padlástól a földig leér.
Álmokból a főgerenda,
ráakasztva e legenda.
