Kasza Béla: Legyél parazsam
Április kéj-zöld csodákat csinál,
szédült gyönyör ez, nem kell semmi más;
virágok nyílnak, legel két szemem,
az áprilisi ég kék szerelem.
Na de én, aki élvezem mindezt,
naphosszat bámulni nem vagyok rest;
hogy élem meg e zöld csodát, kéket?
Közben a magány gyötrelme éget.
- csak lenne nekem valaki végre -
megosztani szívvel, vigalommal.
Őt díszíteném fénnyel, falombbal.
Bejárnánk kettesben eme csodás,
zengő tavasz illatos templomát;
áldozva folyónak, lenge fűznek,
s lennénk parazsa csók-édes tűznek.
