Kasza Béla: Lenn a kócos Sugovicán
Méla a víz, a folyó, napsugár csillog benne,
szép lány fut a sétányon, nem esem szerelembe.
Fiatalok jönnek, ó, nem tudnak még semmit,
fent varjak károgják életük keservit.
Pedig az én szememben nekik áll a világ,
bár nem ismernek hitet s szívből való imát.
Küllemükkel idéznek reverendát, papot,
ősrégi tehetség, amit Isten adott.
Sirályok érkeznek, rikoltóbb lett a hang,
templomok üzennek - megszólal sok harang.
Levelet szór fejemre egy őszülő juharág,
árva szél öleli a kócos Sugovicát.
