Kasza Béla: Lennék festő
Ecsetet vennék kezembe,
napba néznék, végtelenbe.
Aztán amit láttam én,
vásznamra lefesteném.
Felhők szeles, szürke kedvét,
ahogy héja csókol gerlét,
alvó fáknak álmokat,
kicsiny fészket, lombokat.
Rigófüttyöt, vad szerelmet,
száz virágot meg még ezret,
búzaföldet, ha nevet,
pipacsot, dalt, kenyeret.
Hajnaloknak nyíló szemét,
gyerekeknek színes mesét,
szabadságot kék égre,
bizakodást reményre.
Az arcokra vidám mosolyt,
pufók sárgát, ha telihold,
csupa-öröm szenvedélyt,
szívnek szívhez engedélyt.
