Kasza Béla: Líra helyett
Elvérzek szegénységben,
felkopik az állam,
vizet hordok vödrökben,
fáj karom és vállam.
Gyengülök a nem evéstől,
szépségem is elaprózva,
líra helyett az életem
hétköznapi, szürke próza.
De még tovább romlik,
amíg lépést lépés követ,
minden szertefoszlik,
szép álom és remény-szövet.
Bundám fázik fészkemben,
hol csak Isten látogat,
néhanapján élénk kedvvel
mint legtisztább gondolat.
Magasodnak fölébem
törpék és alacsonyak,
vágyaim már nincsenek,
se szelídek, se dúvadak.
Lelkem sebzi sors keze,
gyötrő kíntól görnyedez,
otthontalan ábrándozás
és félelem fémjelez.
Panasz ömlik belőlem,
szívem könnyes, bánatos,
legyek én is valaki,
akár szimplán átlagos.
Méltó élet nekem is
alapjogon járjon,
színes öröm, édes fény,
meg hogy az is fájjon.
