Kasza Béla: Madárdalok oltalmában
Úgy érzem kissé, hogy szívemben a tőr,
amikor azt mondod, amatőr vagyok,
s ahol haladnak a jók, az igazán nagyok,
az éntőlem oly távol van, olyannyira messze,
mint ragadozásban sashoz a parányi fecske.
Elrejtem azt, hogy könnyezik két szemem,
miközben árván keresem helyem, arcom
vén, mosolyom mégis barázdáira hajtom;
és nem látszik az sem, darabjaimra szétesek,
merthogy madárdalok szeretnek belém, édesek.
