Kasza Béla: Magány kontra magány
Madár hívta hajnal,
csicsergő pirkadat,
az ablakból leste
túl széles ágyamat.
Az álom még fogott,
markában véreztem,
lehűlt a levegő,
de ezt nem éreztem.
Egyedül voltam én
ezen a világon,
nyakamon hűs kötél,
hintáztam egy ágon.
A lidérc elhagyott
amint felébredtem,
nyújtóztam jó nagyot,
s magam megszerettem.
