Kasza Béla: Majd éltet a képzelet
Nem is vagyok költő, kimondom hát végre,
nem ez az én szívem tiszta szenvedélye.
Inkább a nő, a szép, bár már mind oly messze,
csúffá tett az idő, az álnok, a beste.
Félek, hogy kiveszik belőlem a gyermek,
árvák lesznek így a megmaradt szerelmek.
Leszek zord sejthalmaz, szárnya sérült madár,
kinek helyet készít a szorgalmas halál.
De amíg nem győz le, nem fektet két vállra,
addig úgy szeretlek, Balaton világa,
ahogyan szeretni csak téged érdemes.
Ha neked se kellek, majd éltet képzelet.
