Kasza Béla: Májusi ébredés
A fény áttör
a vastag ajtóüvegen,
a reggel már tágasan nagy,
s mint aki ott nem idegen,
eléri ágyam,
hasamra süt a nap.
Ébred heverő magányom,
nyújtózik hajnali szívem,
kispárnám, a gyűrött vánkos
zsibbadtan húzza meg magát.
Örökké álmos,
mint nyáron a télikabát.
Égi szavát
hallom a tavasznak,
isteni öröm az üzenet:
Szeresd akit és amit lehet,
s ha tudod,
hát önmagad is szeresd!
