Kasza Béla: Már az álom is elég
Falevél a förgetegben,
árva, mint a kóbor fény,
többek duhaj, szilaj vágya
kard-diadal, óbor, kéj.
Nekem csak a kéj kellene,
hiszen édes üzenet,
szerelemmel az perzselje
hajnalonként szívemet.
Vágyaimról mit verseljen
giccsnek csúfolt énekem,
ha csak álom minden tervem,
az is elég énnekem.
Legyen bennem némi isten
kérdőjelek szűk helyén,
égessen el vad szerelem,
mézillatú szenvedély.
