Kasza Béla: Már csak gyermek tudok lenni
Nincs másom, a gyermekségem,
már csak gyermek tudok lenni.
Hajnal-hittel pezsdül vérem,
szívem a fény körüllengi.
Ábrándozom, álmodozom,
minden, ami rám vár, édes.
Nyomorúság nem a gondom,
a halál is nevetséges.
Kék egemen nincsen felhő,
szerelemhez engem várnak,
senki vagyok, de én kellek
tiszta szívnek, játszótársnak.
Istenem, ha falatozik,
meginvitál csendes szóval,
kenyeremet ízesíti
paprikával, csipet sóval.
Harmat-léptű reggel kelek,
verset rakok szép szavakból,
száz örömmel énekelek
leány-kedvű illatokról.
Csókos vágyba mártom testem,
ölembe a párom tolat,
vad nappalom, éjem, estem
üdvözíti szent kárhozat.
