Kasza Béla: Maradvány leszek
Homlokomra borzad
lapos, robotos veríték,
asztalom lapján
tétova kezem a teríték.
Ábrándos vagyok, mint
alibi-csahos szelindek,
mindig szomjúhozom,
és álmaimból merítek.
Csöndet s mámort petúniáz
a zöld inges nyár,
fejem fölött köröz,
megkíván egy fess madár.
Ha lecsap, széjjeltép,
végül maradvány leszek.
Büdösödni fogok,
vérig csókolnak legyek.
