Kasza Béla: Még enyémek az álmok
Senkiként halok éhen vagy úgy mint költő?
Nehéz és kopottas rajtam a felöltő,
zuhanok bele a sovány, kérges télbe.
Fogom ezt a kérdést, dobom messze félre,
jól megrázom magam, a talpamra állok.
Amíg meg nem halok, enyémek az álmok!
