Kasza Béla: Megcsókolom a napraforgót
Sárga tenger, napraforgó,
harmat hűsöl a szirmokon.
Kóbor vagyok, nem vadorzó,
kóborolni száz az okom.
Kivetett a túl széles ágy,
árvaságomat a falak,
így kínoz a szerelmi láz,
örök tavaszomból fakad.
Megérint egy tányérrózsa:
lennék édes, jó feleség,
napra forgok és csókodra,
nem kell nekem semmi egyéb.
Ráhajolok a virágra.
Harmatcsepp a homlokomon,
nem tehetek mást e vággyal,
napraforgóm megcsókolom.
