Kasza Béla: Megérint mint álom
Jön velem szemben a hajnal fenn az égen,
fogai közt tartva legfrissebb reményem.
Ettől leszek megint, aki mindig voltam,
ezért láttok élve s nem kinyújtva, holtan.
Jön velem szemben az alkony lenn a parton,
arcom a lenyugvó napnak odatartom.
Vörös csókja szelíd, vadra nem is vágyom,
megérint mint álom s rám hajol halálom.
