Kasza Béla: Mégiscsak szép ez a világ
Amikor majd kidobják átkozott és ártatlan,
tulipán-tiszta verseimet,
virágmezővé, méhlegelővé változik
a büdös szeméttelep.
Hamvaimat szépséges szárnyaira
bízzák a szélnek,
megszólalnak hihetetlen harsonái
a nem létező égnek.
De ti, akik még szabadok lesztek,
akikben tisztán emberi maradt a lépték,
tüntettek, hogy nem kell unalmas paradicsomi nihil,
csak ami mozgalmas, ami érték.
Legyen feladat, mosoly, szerelem, gond,
remény, árnyék és fény,
mert ez az eddigi, néha véres világ,
ez valamiért mégiscsak szép.
