Kasza Béla: Mint gyermek és kenyér
Fogja meg árva kezemet,
vegyen az ölébe,
kinek tartalma szeretet,
jellege meg lélek.
Fogalmam sincs, ez mitől van,
de erre is vágyom,
belülről jön, mindenről szól,
bár lehet, csak álom.
Ha magával hív az Isten,
kóboroljunk együtt,
szelíd szélben énekeljünk
és ne keseregjünk;
elfelejtem könnyeimet,
ezer sebem, gondom,
szívem titkolt reményeit
könnyedén kibontom.
Őserővel szárnyra kapok,
az egekig szállok,
mint a gyermek s mint a kenyér
lényegivé válok;
mert az égen csókká lesznek
rozsdás, durva szegek,
ó, Istenem, ó, barátom,
add, hogy tiszta legyek!
