Kasza Béla: Mosoly
Decemberi sírkert. Messze még a tavasz.
Dér marta füvek a lépteim alatt.
Befagyott a tegnapi eső szülte tócsa.
Fülelek. Mintha a csend szelíden szólna.
Szürke felhőkben ezer égi szentség.
Valóság-e vajon minden hús-vér álom?
Az Úristen arca most szigorú merevség,
de gyermeki szememmel mosolynak látom.
