Kasza Béla: Mosoly leszek
Egy nap elindulok, elmegyek anélkül,
hogy búcsúval ölelném szeretteimet.
Nekem az ég már nem, csak fájdalmam kékül,
nem váltottam valóra semmilyen hitet.
Nem sírok miatta, nincs sírás utánam,
nem áll meg az idő, kihever a világ.
Álmokból szőtt ezer meseszerű vágyam
elpusztul, mint fagyban a leggyengébb virág.
Ó, hisz az Úristen oly árva nélkülünk,
mi pedig nélküle függünk szalmaszálon,
de ha a szívünkben ővele szédülünk,
szerelmet találunk, dalt s fészket az ágon.
Felhővé változom, Istennel bolyongok,
életet csókolok szőlőre, búzára.
Szél ölében fénylek, elűzök vad gondot,
mosolyként kiülök szelídek arcára.
