Kasza Béla: Néhány hegy ölében
Csak apad, fogy, vénül, épül le,
mindehhez nem rest e szédült test,
mely akár ruhámban, akár azon kívül
nem szolgál senkinek napi eleségül.
Isten messze jár, gondolom olykor,
nem lesz velem, ha eljön a téboly,
eldob majd az agyam, nem én azt a csöppet,
nem marad utánam, csupán csönd és könnyek.
És felkel az álmos hold, felkel a nap is,
gyásztól mentesen ragyog a tavasz is.
Kóborló szél jajgat néhány hegy ölében,
elmerülni próbál áldott feledésben.
