Kasza Béla: Nekem a Szent György-hegy
Nekem a Szent György-hegy a hegyek hegye,
ott hever szerelmesen, ahol a táj.
Engem megbabonáz végtelensége
annak, hogy szépségében valami fáj.
Nekem a Szent György-hegy Isten dallama,
igen, az örök élet, az ami fáj.
Talán illúzió a vágy hatalma,
de valóság a hegyen ezernyi báj.
Bazaltos oszlopok, gyönyörűek,
közöttük járni remek dolog.
Lehet, csak szél vagyok vagy hegedűje,
ha önfeledten így táncolok.
Nekem a Szent György-hegy világ teteje,
szárnyal a lelkem, suhan, mint a madár.
S mert itt otthon vagyok, betölt a béke,
egyszer majd itt ringasson el a halál.
