Kasza Béla: Nem a halálra várok
Még képes vagyok emberként szólni,
még tudok közeledni, hódolatot leróni,
és ha nagyon akarom, férfinak látszom.
De mint eddig sem, szívekkel a jövőben
sem játszom, csak ha az a másik is
játékos, érett gyermek, mert szép az,
ha szívek szívben, testek testben hevernek.
De árvaság dédelgeti napjaim szigorral,
kevés kenyérrel élek, még kevesebb borral.
Vízparton ülve vágyaim elemzi
a lenni akaró van, olykor
versbe áll össze halom szavam,
hétköznapokat feledni hegyeket járok,
és tudja meg a halál,
hogy rá messze nem várok!
