Kasza Béla: Nem értek semmit
Amikor a tavasz a nyárral találkozik,
őszinte öleléssel cserélnek helyet.
Ilyenkor a valóság tisztább és szebb is,
mint bármely nagyívű, fényes képzelet.
Szívemet ekkor elhagyják a gondok
s helyébe fészkel az öröm mint gondnok.
Ősz múltán, zord télen elfolyik a vérem.
Hogy miért vagyok ilyen? Magam sem értem.
De nem értek mást se, ezt a vad világot.
Múltat dédelgetek s reményt féltő álmot.
