Kasza Béla: Nem leszek szomorú
Kicsordul szívemből gyönyöre a tájnak,
Isten után nyújtóz, szépsége oly magas;
édesen simogat csókja itt a nyárnak
a tél pedig szív-fehér, ölelése havas.
Az ősz álma szelíd, lépte szőlő-mosoly,
piros-sárga vágyak örömét vigyázza;
a tavasz meg arról szól, hogy a virág bomol,
nagy kedve támad legénynek a lányra.
Balatoni varázs ébreszt ily éneket,
dalomat övezi tanúhegykoszorú;
erre vágyom mindig s ha adatik nekem
sosem leszek árva, nincstelen, szomorú.
