Kasza Béla: Néma láz az alkony
Ott lebeg a régmúlt valahol az égen.
Lekaszált virágok emlékeit féltem.
Nyárillatú réten csillagok hevernek,
szép tavaszt kínálnak sosemvolt szerelmek.
Hangtalan dalokat őriznek az erdők.
A fák közt a szél is ily daltól viselős.
Néma láz az alkony, és egy törött ágon
ereszkedik földre minden régi álom.
