Kasza Béla: Nincsen határ
Zöldek mind a kövek,
árnyék lóg a parton,
ha lennél, mondanám,
ajkadat akarom.
Hajó hasít a vízen,
vitorla feszül bátran,
friss ágak gyógyítják
a megcsonkított fákat.
Balatoni szél fúj,
ez a Galamb-sziget,
nem láttam még ennyire
mélyzöldnek a vizet.
Ki ajkáról szóltam,
hogy azt majd szeretem,
a jövőben jön el,
most még nem ismerem.
Gyógyulni vagyok itt,
kipihenni magam,
nem versbe formálni
pár ütődött szavam.
Tájon túli vágyam,
ki fogtok nevetni...
nem létező arámat
asszonnyá szeretni.
Így tör ki belőlem
az irrealitás,
alaptalan gondolat,
ostoba hát e vágy.
De most hasam tele,
ó, édes, szép hazám,
fellegekben járok,
nincs számomra határ!
