A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Nos, kedves verseim

 
Nos, kedves verseim,
becsukom a dossziét.
Porosodóba teszem,
tekintetem más irányba veszem.
Bár kakukk jelzi közelségét
és késztetne a hangja írásra,
nem bővítem társaságtok.
Görbül szám sírásra,
nevetve nézi gonosz énem.
Kopottas fényem virul
szívemen s a szégyen,
költői álmom nem a valóságom.
 
Szomorúság emiatt ne üljön
engem szívesen olvasó hívemen,
inkább az öröm.
Megköszönöm, hogy kedvét lelte
szavaim színeiben,
mi nem volt ugyan érdeke,
mégis örült,
hogy van bennem lírai félteke.
 
Most szidlak benneteket,
belőlem áradó szavak,
keserveim, mint lázadó hadak
rátok támadjanak,
mert vittétek az időt,
így az alólam kidőlt
és nem törődtem semmi mással
csak a leírt dallal s tánccal.
 
Nem hoztatok koszorút fejemre,
nem segítettetek remélt helyemre,
nem repítettetek oda,
hol szerelmes szíveknek
értem ragyog homloka.
Kenyeret sem adtatok számba, kezembe,
sikerem se véstétek fákba, kövekbe,
ide én magam verem fejem,
ha újabb versem elkövetem.
 
Nem fogok gondolni rátok,
kenyérkereső dologhoz látok,
gyomrom és karom öleli,
fojtja szellemem,
így alakítja majd tévelygő jellemem.
Rabszolga leszek, nem lehetek más,
így, korosodva, ti pedig, verseim,
megsárgultok bizony, porosodva.
 
És én? Hát én is.
Miután réges-rég elfelejtem
valamennyi gondom,
porrá lesz a testem,
megsárgul a csontom.
 

Kasza Béla: Nos, kedves verseim hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp