Kasza Béla: Novemberi lantmuzsika
Mindig fázom, sokat ázom,
jó barátom a kabátom.
Mi a gondom, mit szeretnék?
Ha múzsámat ölelhetném.
Ködöt köhint a vak folyó,
novemberben semmi se jó.
Ámde kéne adnom máma
csókot múzsám homlokára.
Szürke az agy, vész az elme,
rőt levélből ruha, kelme
omlana rá derekára.
Díszes lenne múzsasága.
Minden szavam neki írom,
most és később, túl a síron
érte reszket szívem, hangom.
Ősz játszadoz árva lanton.
