Kasza Béla: Nyári almák
Vidáman heverek a nyárban,
kikékítve ragyog az ég
a saját szép peremén.
Ezzel varázsszót mond az élet,
egy abrakadabrát,
s máris elfelejtem
barokk búzaföldek búját, bánatát.
Így vagyok ember,
szabad szívű, befogadó,
halkan mondom, ha van mit,
nem vagyok hangadó.
Rám tekint az isten,
van bennem bizalma,
tarisznyámból kigurul
két ártatlan alma.
