Kasza Béla: Nyári hajnal
Meztelen borzongok
a hűvös udvaron,
hajnalpiros fénybe
bugyolál a reggel.
Mozgolódnak neszek
és óvatos zajok,
szellő szárnya sóhajt,
fejem felett lebben.
Szomorút álmodtam,
de máris feledem.
El innen, sötét-rút,
kár-fekete varjak!
Napsugár ébredez,
szívében szerelem,
lábamat csókolja
tündér kedvű harmat.
