Kasza Béla: Nyári kegyelem
Az éjszaka mozdulatlan hever,
levelek őrzik fák hallgatását.
Fényükben fürdő csillagok alatt
a reggelt szívdobbanások várják.
A pirkadat ölében álmodom,
ébredésem csőrösökre bízva.
Most csupán halovány sejtés a nap,
de ragyogni fog kerekre hízva.
Akkor enyhülésre vágy a világ,
én is csak az árnyékot keresem,
s ha zivatart hoz egy hűsítő szél,
az lesz a megváltó, nagy kegyelem.
