Kasza Béla: Nyárvégi éjszaka
Fekszem csillagos ég alatt,
leterített fáradtságom,
pislákol egy hulló csillag,
szememre hull édes álom.
Bodza fürtös feketéje
mélyen hallgat a sötétben,
felhő oson, tücsök cirpel,
fűszál hajlik könnyű kéjjel.
Nyárvég sugdos levelek közt,
játszi szellő táncot mímel,
vers sóhajt fel félálmomban
rém egyszerű, szelíd rímmel.
Kitörtem a kalitkából,
fűbe feküdt gyatra testem,
szabadságnak szeme fényén
magasba száll gyötört lelkem.
Csókot hint az augusztusi
könnybe lábadt meleg éjjel,
gondolatim fakó csokrát
mélyült álmom szórja széjjel.
