Kasza Béla: Nyújtózik a nyár
A kék kenuban négyen eveznek,
augusztusi kedve van a langyos Dunának;
zajlanak a felhők a rohanó égen,
barátként köszönök a szelíd délutánnak.
Hatalmas hullámot gerjeszt egy hajó,
fűzfákat nevelget a szerelmes zátony,
nyújtózik a nyár, karcsú a dereka,
táncot jár a széllel néhány könnyű álom.
A parti jegenyék a felhőkig felérnek,
vadkacsák ringanak a vízen és szárcsák;
hallgatnak a füvek, a kövek, a fények,
titkukat világgá minek is kiáltsák.
Huszonnyolc év telt el tegnapelőtt óta,
a piros inges lányra alig emlékszem.
Itt találkoztunk, egészen elbűvölt.
Szabad volt, mint szellő a nyírfalevélen.
