Kasza Béla: Ó, nemzetem
Ó, nemzetem, ó, hazám,
lásd mennyire semmi vagyok
és gyermek is, mint ölyvek karmaiban kismadár,
mint vad fűszerek közt ima-szelíd ánizs.
Mégis mennék acélos halálba érted,
bár oly gyenge a szívem, hogy elsírom magam
már csak a szép magyar szó hallatán is.
Így tekints rám, akár temetés van
vagy éppenséggel nagy vigalom.
E szellemben engedj élni és halni,
nekem mindkettő édes jutalom.
