Kasza Béla: Októberi öböl
/Bihari Puhl Levente azonos című festményéhez/
Vénasszonyok nyara, nem kell ruha, póló,
szalad be a vízbe a jókedvű móló.
A fűz pedig nézi, öreg szíve ragyog:
Itt élek mióta, bele sose halok.
Októberi öböl, így látni már emlék,
elvesztette mára az Isten kegyelmét,
mert a derék fűzfa fent mosolyog régen.
Felhők között kószál, álom lett az égen.

