Kasza Béla: Ördögi jövőm
Ősz lettem, jaj, nagyon mákos,
hát mit csináljak én már most?
Hajam bizony nem festetem,
ősz leszek, amíg létezem.
Öregemberré vált hapsi
lettem, ráncos, lassú, vaksi.
Nincsen társam, babám sincsen,
emlékként van már csak kincsem.
Felejteni kezd a fejem,
talán nem is volt szerelem,
csak képzeltem száz év alatt.
Kaparhatom most a falat.
Elfogy a négy fal köröttem,
ördög közli: Érted jöttem.
Otthonod lesz pokol mélye,
semmit se kapsz, ami kéne.
Lángtól jajgatsz, tűzben égsz el,
de nem törődsz az egésszel,
te magad is ördög leszel.
Valahová tartozni kell.
