A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Örök fészek

 
Nem vagyok senki, nem vagyok semmi,
vadviharos úton álom a valóm;
nem akar az isten oltalmába venni
s lépten-nyomon akad rosszakaróm.
 
Tarisznyám kopott, ősidők óta
cipelem a múltat gyűrött fenekén,
benne hordom vágyam - szelíd idióta -
azt, hogy kéz a kézben járunk te meg én.
 
Ha elérjük a földet, ahol könnyű fények
pántlikás öröme lesz jó ruházatom;
meztelen szabaddá válik e két lélek,
szerelmedet szítja alázatom.
 
Hajnalok peremén mosolyod csókokkal,
ébredésed lázzal borogatom;
hogy élhessek, szeretlek s e legtisztább okkal
édessé ölelem hangulatod.
 
Közös kincs a jelen, szavad, hallgatásod
madaras szívemnek égig érő ének;
bolondság a bánat, patak-tiszta dalod
örömétől zúgnak bennem véredények.
 
Nem baj, ha a szélvész, nem baj, ha a világ
elszakít, összetör, holtra tép és szétszed;
szép lépteink nyomán sárból nyílik virág,
mert szívdobbanásodba raktam örök fészket.

 

Kasza Béla: Örök fészek hozzászólásai

Szólj hozzá

0.031 mp