Kasza Béla: Örvény leszek
Mikor elfogy szép erőm,
felkapnak a szelek,
ne legyen más szemfedőm,
egyedül az egek.
Ne sírjanak gyászolók,
csak a hegyek maguk,
éjjel-nappal álmodók,
megértem a szavuk.
Hamvaimmal fény repül,
túl a horizonton,
bánat-árnyék menekül,
lelkemet kibontom.
Rám nevetnek csillagok,
szép, szerelmes törvény,
világűrben kavargok
mint végtelen örvény.
