Kasza Béla: Ősz a Tücsök tanyán
A tűzrakónál ülök, egy barna fényű, míves vasszéken,
fiatalos nap süt fejemre, lágyan, kedvesen, szépen.
Lábamnál egy ládányi birs, sárga, a fa alól szedtem fel,
sok mosolyog még a fáról is, és mosolyog a szeptember.
Rám bámul a paradicsom, lélek-tükre itt-ott piros.
Megteheti, jogot ismer, tudja, bizony ez nem tilos.
Ősz muzsikál kotta nélkül, selymet susog hozzá a szél.
Jókedvében az ég kékül, öröme a szívemig ér.
