Kasza Béla: Őszi mosoly
Felhőket hord hátán
a széles-magas szél,
hajladozó sok faág
véle hadra kél.
Söprődnek a levelek,
röpülnek és szállnak,
emlékeim rozsdás szívén
nyoma sincs a nyárnak.
Az eső is elered,
megadással hullik,
sérült tető por-padlásán
csinál csöppnyi rumlit.
Majd int egyet a karmester
varázsvesszős keze,
eső eláll, a viharnak
elmúlik a heve.
Oszlanak a felhők,
ébredez a világ,
krizantém díszeleg,
novemberi virág.
Szellő lett a szél,
a gyors röptű, a bősz,
mosolyog a nap is,
gyönyörű az ősz.
