Kasza Béla: Őszi szerelmek
Október betoppan s a nyarat itt találja,
kinek zöld még lenge, falatnyi ruhája.
Rozsdátlan, színtelen, mintha nem ősz lenne,
a napba néz, gyúlik könnyű szerelemre.
Szíve fodrosodik, édes, mint az álom,
szótlan szél mosolya ragyog a faágon,
ahol a napsugár csókban fürdik éppen,
mámora ott lebeg magasban és mélyben.
Október, nyárünnep, így köszön az Isten,
én is dédelgetem minden apró kincsem.
Nyílik a csicsóka, szoknya-szirma bájos,
megdobban a szívem, olyannyira lányos.
Itt hát a szerelem, nekem is virágzik,
hiába is kínálnak helyette bármit!
Jöjjön vadóc öröm vagy szelíd szenvedés,
ragadjon el táltos, szédült, új szenvedély!
