Kasza Béla: Őszvégi sóhaj
Az aranyhal éppen lenn a vízben vermel,
vörösnek utána szürke bú az alkony,
beszélgetni kezdek magával a csenddel,
örökös vágyaim hevernek a parton.
Óvatos a nagy csend, suttogó bizalom,
árva szavainkat összekötjük végre,
ősz-álom bóbiskol mellettem a padon,
felsóhajtom szívem a csillagos égre.
