Kasza Béla: Panaszos vers
Ölemből hiányzik
csacsogó gyermekem,
szoknyáért nyúlok,
de ütés csattan kezemen.
Nem kell dolgos kezem sem,
mert halántékom őszül,
üres zsebem kis lakója,
rozsdás bicskám bőszül.
Csak magamba döfhetem,
nehogy másnak fájjon,
könnybe szökken az árva szél
a vérpiros tájon.
