Kasza Béla: Partner a hajnal
Én már csak lesütött szemmel járok,
ne sértsen senkit tekintetem.
Elfordítom fejem s oldalt az árok
felém nyújtózik szerelmesen.
De szeressen mást, szeressen ásót,
nekem az is elég, ha nem bántanak.
Ha nincs, aki ok nélkül durván rám szól,
úgy szavai lelkemnek nem ártanak.
Az állati ember primitív, ócska,
bár azt hiszi, nálánál nincsen nagyobb.
A hajnalt bámulom, vörös a csókja,
A hajnalt bámulom, vörös a csókja,
s nézem, hogy vesznek fénybe a csillagok.
