Kasza Béla: Pásztoros vágyak
Lennék szelíd bokrok dúdoló pásztora,
esővel mosnám le, ami bú és bánat.
Törődne szívemmel hecsedli, áfonya,
szél csókjából kapnék naponta vagy százat.
Fogcsikorgató, szabad lázban vergődöm,
de szárnyaim röpte elbír sok koloncot.
Félúton hegymenet egyszer csak eldőlök.
Harang helyett értem szóljanak kolompok.
