Kasza Béla: Patakparti ünnep
Ma vizet ölel újra a patakmeder,
lábra kapok tőle, kél a bágyadt veder
is száznapos álmából, s a szürke,
kopott homályon át meglátom
Istenem cinkos mosolyát.
Angyalok táncolnak, peregnek a dobok,
nyitom szemem, fülem, én, hitetlen, konok,
átadom magam a patakos örömnek.
Értem vannak egek és teremtett földek.
