Kasza Béla: Penészcsináló idő
Ölben ficánkoló tavaszi vágyakat
mesél a múlt, képzel a jövő.
De nem ahogy vihar tör le derék ágakat,
hanem lassan pusztít,
s hagy magányban ily álmokat az idő.
Az elmúlás hamuvá tesz
minden ébredést, testet, táncot,
tetőtől talpig elemészt;
így köt ránk egyre vastagabb láncot,
üdeségünkből lesz penész.
Ilyen az idő... feledtet múltat és jövőt,
kivégez erőt, lángot, kedvet, elmét,
megélve mindenkori, saját jelenét.
