Kasza Béla: Pénz beszél...
Felhők gomolygó szelleme az erdő s a folyó fölött,
a Duna borzong és hömpölyög a két part között.
Odaát zöldülnek, élednek a rügyező füzek,
emitt sárga virágok napoznak, varádicsok, szüzek.
Mellettem a padon jobbról hátizsák, balról a magány.
Erősödik a szél, szorosabban ölel át a kabát.
Ha nyernék százmilliót, akkor is csak így ülnék itt, magam.
Sóhajtanék nagyot, szólnék, senki sem hallaná a szavam.
De igen! A pénzen házat vennék, bútort, ruhát, önbizalmat.
Újra tudnék mosolyogni, ez keltene benned bizalmat.
Mindenemet neked adnám, szép szívedre szívem hatna.
Átölelne gyengéd tavasz, dédelgetne, elringatna.
Átölelne gyengéd tavasz, dédelgetne, elringatna.
