Kasza Béla: Perifériás gondolatok karácsonykor
Magányleheletű köszönésünket
pocsolyaszagú mosolyok viszonozzák,
vacorgó árvaságunk fenyő magányát
bújja, a nincs is karácsonyfáét,
így születik a teljesség valótlan
jelmezében az ünnep.
Közben kilóg belünk a hasunkból,
szívünk a bordáink közül, kóbor
ebek acsarkodva követik lábunk
nyomát, mint ahogyan mi követjük
a sokaság feldíszített istenét.
Pihenésképpen felidézzük nem feledett,
sosem volt szeretőnket, és újból
és újból elsiratjuk magunkat,
akiket sokszor fejbe lőttek.
